Mire jó, ha egy verőfényes reggelen kimész fiaddal a tópartra, kedvenc hobbijának hódolni: kavicsot dobálni.
Minden nyugodt, csak a szellő fújdogál, csodálatos április reggel. Látod, hogy gyermeked mennyire felhőtlenül boldog, hogy veled lehet. Hogy csak rá figyelsz, együtt lehettek. Ő csak arra figyel, amit éppen csinál. Te meg folyamatosan gondolkodsz. Nem igaz, hogy csak rá figyelsz...de jó is lenne leállítani az állandó mentális mókuskereket.
Ő még nem agyal, csak a mában, a mának él. Irigylésre méltó.
És sajnálom is, mert el fogja felejteni ezt a képességét. Hogyan tudnám megőrizni a gyermeki boldogságát, hogy ne furakodjon be a "kis énjének" állandó monoton zaja, gondolatfolyama?
Sehogy.
Vajon mikor érkeznek fejébe az első "nem odavaló" gondolatok?
Úgy döntök, nem kutatom a választ, úgysem találom meg... nem most...inkább vele együtt gyakorlok. Ő a gurum. Csak nézem, és próbálom a pillanatot élvezni, a szelet az arcomon, a nap melegét a csupasz bőrömön, a kacsákat, a kavics csobannását, ahogy elmerül a kristálytiszta vízben. Nem akarok gondolni semmire....
És akkor jön egy gondolat:)
"A gyerekekben az a rossz, hogy felnőnek."
2010. április 20., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Mindig jönni fogok hozzád!♥
Én is jövök!!!!Annyira utálom már hogy ilyen hülye emberek is vannak.Jááááááááááááááááj
Elolvastam az összes írásod! Köszönöm a gondolataidat, köszönöm, hogy megosztod velem is!
Nem tudom mi történt! De jó, hogy újra írsz!
Ölellek: Orsi
Milyen igaz ez a gondolat. Köszönöm, hogy megosztod a gondolataidat, jövök mindig olvasni. Nagyon érdekes és elgondolkodtató volt amit írtál és tényleg igaz! Köszi, hogy szóltál arról, hogy új blogot indítottál♥♥♥
Jövök és olvaslak ha tehetem♥ Lélekben felrázol és segítesz ezt is köszönöm♥♥♥
Pont ezeken gondolkozom en is az elmult idoszakban, Eckhart Tolle: A most hatalma c. konyve hatasara. Gyakorlom a 'MOST'ban elest, de olyan nehez, mindig azon kapom magam, hogy mar megint mashol jar az agyam... Ilyenkor en is Danit figyelem es probalom ellesni tole ezt az 'atmeneti' tudomanyt. Bar szerintem alapvetoen a ffiak inkabb kepesek a mostban elni, mint mi nok, nem?
Nem baj az, ha felnőnek, csak az nem mindegy, hogy hogyan... az pedig, hogy mivé cseperednek? mennyire őrzik meg gyermeki énjüket? legyen a jövő zenéje.
Ahogy írtad, a most fontos, a pillanat(ok) varázsa, a tapasztalás élménye.
Megjegyzés küldése