2010. július 14., szerda

Vándormadarak

Ezek a fajta élőlények állandóan mozgásban vannak, az úton levés a lételemük. Hazájukat szívükben hordják, otthonuk a végtelen. Szeretnek élni és szárnyalni, habár irigykedve nézik az égben repdeső hasonszőrűeket... nekik nincs szárnyuk.
Mégis repülnek. Gondolataikban, álmaikban, képzeletükben. Ha itt vannak, ott szeretnének lenni...ha odamennek, másfelé indulnának már. Arra vágynak, amijük sosem lehet. Hazavágynak, de nem tudják, hol is van az. Talán éppen ott, ahol álomra hajtják a fejüket. Nem elég, nem elég, otthon kell, egy biztos hely. És ha ott vannak, az út kell, ami továbbsodor. Örök nyughatatlanok. Tudat alatt állandó elégedetlenségük hajtja őket... mindig messzebbre, messzebbre...mindig máshová: boldogságot, elégedettséget keresve. Míg rá nem jönnek: önmaguk elől nem menekülhetnek. A boldogság tőlük függ, bárhol is vannak. AZ bennük van. Nem a hely teszi, ahová éppen költöznek. Sosem fogják megtalálni másban, máshol, máskor. Akár ott is maradhatnának ahol vannak. Örökre....de képtelenek rá. Meghalnának akkor, s velük együtt az álmaik is.
"Az út célja az út maga"-jól tudják-és csak reménykednek benne, hogy ezt egyszer képesek lesznek mélyen átérezni..... és bárhová is érnek, úgy lesz a jó, mert ott lesz AZ. Amit mindig is, mindenhol, mindenkiben kerestek...remélik akkor még nem lesz késő. Vagy talán AZ, már most ott van? Kutakodnak, de nem lelik..így továbbrepülnek...
Ilyenek ők.

/egy szárnynélküli vándormadár tollából /

2 megjegyzés:

hermi67 írta...

Igen. Én ezt röviden úgy szoktam megfogalmazni: a boldogság nem helyrajzi kérdés:-).
Ölellek♥

Heaven írta...

Elgondolkodtató írásod!
Ma pont azon elmélkedtem, hogy ha választanom kellene, hogy milyen állat lennék, akkor egy vándormadarat választanék. Ezek a gondolatok rádöbbentettek, hogy miért is választottam őket.
Köszönöm!
H.