2010. június 25., péntek

Napi gondolat

"A gyerekek csak akkor okoznak bosszúságot, ha éppen nem foglalkozunk velük eleget, vagy ha nincs időnk rájuk. A férjek is nagyon hasonlóan működnek..."
/Great/

2010. június 19., szombat

Brutális gyilkosság










Ha ezt a két szót hallja valaki, valószínű megretten, és azt kívánja, bárcsak ne tudna róla semmit, vagy hál istennek, neki semmi köze ehhez, vagy ilyenek csak a filmekben vannak...
Tudjuk, hogy előfordulnak ilyenek. Reméljük, hogy elkapják a tettest, és hogy meglakol a tettéért, megbüntetik, börtönbe zárják, akár örökre-kívánjuk.

Vannak legális gyilkosságok is.
Állatok ellen. Eleve elrettent, ha állatot gyilkolnak, de azon túl, hogy én nem eszem őket, ezzel közvetlenül megóvom az életüket és közvetetten sem veszek rá senkit az ölésre. Ahhoz, hogy megtöltsem a gyomrom, ahhoz, hogy az izlelőbimbóimat különböző élvezetekkel ajándékozzam meg, nem kell állatnak meghalnia. Senkit nem fogok, és nem akarok rávenni arra, hogy ne egyen húst. Ez mindenkinek a maga dolga, mindenki maga fog egyszer elszámolni ezzel.
De vannak olyan állatgyilkosságok is, amik túl vannak ezen, aminek semmi köze az emberi éhséghez. Hacsak nem a brutális vérszomjat nem tekintjük annak.
Vannak emberek a földön, akik a legszentebb, legintelligensebb, legszelídebb és védtelenebb, állatokat gyilkolják. Legálisan!
Ki ne szerette volna gyermekkorában a delfineket? Ki ne hallott volna gyógyító, természetfeletti energiáikról. Biztos nem mindenki látott már delfinshow-t, de nagyon sokakat vonz ez a látványosság. De vajon hányan tudják, hogy a delfinek családokban élnek. A hím és nőstény, örök életre választja ki egymást, gyerekeik születnek, akárcsak a nekünk, és életük végéig, szeretetben,békességben, családokban maradnak együtt....hacsak, nem lenne az ember, aki iga alá vonja, túristalátványosságot kreálva belőlük parádéztatja egy szűk medencében, elválassza őket a családjuktól. Képesek kontinenseken keresztül követni egymást, de kiszabadítani nem tudják őket. Mi lenne, ha tőlünk is elszednénk a gyerekünket, hogy cirkuszban mutogassák, a hátralévő időben ketrecbe zárják,mígnem bele nem hal a szeretet és szabadsághiányba magányosan...

Vagy még rosszabb, hogy a mitsem sejtő állatokat, akik a partokhoz úsznak, az embereknek üzeneteket, szeretet vinni, vagy csak velük kommunikálni, brutálisan egy fesztivál keretein belül orvul lemászárolják, mintegy beavatási szertartás(lásd képek fentebb)... Ez történik Dániában. De beszélhetnék a most feloldott 4o évig érvényben lévő bálnavadászati tilalomról. Most megint szabad. Kihalásban lévő fajokat még jobban veszélyeztetnek. Nem számít.
"Bocsáss meg nekik, nem tudják mit cselekszenek."

Ők nem csak halak. Elevenszülők, mint mi. Intelligensebbek mint az ember, mert ők békében, harmóniában élnek önmagukkal, egymással és a világgal. A létezésük ajándék. Ők angyalok, egy nagy testben. Ők, úgy, mint minden lény e földön szabadnak születettek. Az ember mégis veszi a bátorságot,és a jogot a bezárásukra, mutogatásukra,kizsákmányolásukra vagy akár brutális feláldozásukra.
Nem is olyan régen, egy meditációban megéltem milyen delfinekkel együtt úszni. Együtt. Úgy, hogy én is egy voltam közülük. Tegnap viszont az álmomban jöttek el hozzám segítségért. Egy egész kolónia jött, és megkértek tegyek valamit.
Most megírtam ezt a posztot, csatlakoztam több szervezethez, aláírtam annyi petíciót, amennyi létezik. Együtt érzek velük. De tudom, ez kevés. Minél több embernek meg kell tudnia a világban, mi történik.Talán más esetben én is bedugnám(dugom) a fejemet a homokba, nem akarván tudni róla mi folyik valójában.(Ki akar szomorú dolgokra gondolni?) Én nem kívánok rosszat a bálna és delfingyilkosoknak, azt sem, hogy bűnhődjenek valaha is.Nincsenek illúzióim, egyedül nem tudom őket megállítani. A világ felfigyelt a delfineket védő szervezetekre, most, hogy egy orka megölte a gondozóját. Megőrült. Az állatot semmiképp sem lehet hibáztatni.Az ember azzal, hogy bezárja őket, tényleg nem tudja, mit cselekszik....
Kérlek Istenem, segíts, hogy minél több ébredjen rá, hogy nemcsak sajnálkozni, hanem tenni is kell valamit. Rázd fel az embereket a delejes állapotukból.

Elfogadom, hogy ez van. De most tehetünk valamit ellene. És ha mindenki közönyös, és legyint, soha semmi nem valósulhatott volna meg a világon. Volt idő, amikor őrültnek tartották azt, aki hitt a repülésben, vagy a guruló motoros járművekben. Én hiszem, hogy minden ember csepp a tengerben. A tengert cseppek alkotják, akik szoros kapcsolatban vannak egymással. Ha egy vízcsepp elkezd másként rezegni, akkor az kihat a vele szorosan kapcsolatban lévő cseppel is, és így tovább. A változás, csakis az egyénben történhet, így alakulhat kollektívvé. A delfineknek- bálnáknak, most minden érző ember tudatmódosulásásra, pozitív gondolatára szükség van.
Egy gondolat is életmentő lehet...de romboló is akár. Felelősséggel tartozunk ezért, mit is gondolunk. Ha csak ennyi amit tehetünk, akkor is többet tettünk, mint a közönnyel. Nincs annál pusztítóbb...
"...és eljön az az idő, mikor a a hallgatás egyenlő lesz az árulással." /Jane Goddal/

2010. június 11., péntek

Akár rólam is....

"...azért vagyok itt, mert ide akartam jönni. Én választottam ezt a sorsot. A hullámvasút az én életem, az élet kemény és szédítő játék, az élet ejtőernyőzés, kockázatvállalás, esések és kelések sorozata, hegymászás, vágy, hogy fölérjünk a csúcsra, és csalódás és szenvedés, ha nem sikerül. Nem könnyű így, távol a családomtól, távol a hazámtól, ahol olyan nyelven beszélhetek amin ki tudom fejezni minden érzelmemet. De mától fogva, ha rám tör a rosszkedv, mindig a vidámparkra fogok gondolni.Ha egyszer arra ébrednék, hogy hullámvasúton ülök, vajon mit éreznék?
Hát igen. Az első gondolatom biztos az volna, hogy fogságba estem, és halála rémülnék minden kanyartól, hányingerem lenne, és ki akarnék szállni. De ha bízom abban, hogy minden kanyar a sorsom része, hogy Isten irányítja a gépezetet, akkor a rémálomból kaland lesz. Pontosan az lesz belőle, ami kezdettől fogva volt:hullámvasút, biztonságos játék, egy utazás, amely véget ér egyszer, de míg tart, addig késztet, hogy gyönyörködjek a tájban és sikoltozzak örömömben."

/Paulo Coelho: Tizenegy perc (részlet)/

2010. június 9., szerda

Ima

Kérlek Téged hallgass meg
Szeretettel kérlellek
Segíts!
Kérésem száma végtelen
Elkél most a védelem
Annyira kis védtelen
A Fiam!
Láztól, gyenge, fáradó
Eltűnt most a lázadó
Egyetlen gyermekem...
Beteg.
Legfényesebb csillagom
Adj erőt, világítson
Újra tündöklőn!
Csak magamra gondolok?
Ezrek álma most hullott romokba
Minden pusztul a gátakon...
Magamba roskadok.
Nem a "víz az úr"
Az Te vagy!
Angyalok most jöjjetek
Kitárt szárnnyal védjetek meg.
MINDENKIT!
Ezüstös-kék fénylepellel takarjatok...

LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Ámen

/by Great/

2010. június 3., csütörtök

Születek

32 éve születtem meg. Megszülettem én, aki mindig is voltam/vagyok... egy testbe, ami sosem én voltam és nem is leszek. Sosem leszek pusztán csak a testem.. Nehéz néha úgy tekintenünk a minket körülölelő matériumra, mint egy ruhára, amit egyszer úgy, ahogy felvettünk, le is fogunk venni. De az még odébb van :)
Pont a napokban olvastam Müller Péter: Gondviselés c. könyvéből, egy ide passzoló részletet. Nagyon megérintett. Nemsokára két éve lesz annak, hogy én is szültem. Megszültem a fiamat erre a világra, és megszültem magamat is ezáltal. Magamat, mint új embert, magamat, mint nemcsak magáról gondoskodó, hanem életének másvalakit középpontjába helyező, önzetlenül szeretni tudó ÉDESANYÁT. Más valaki lettem kétségtelen....de akár minden nap is szülhetünk egy újabb önmagunkat. Müller Péter írja, hogy amikor megfogan egy kreatív ötlet, mikor kitűzünk egy célt, legyen az teljesen hétköznapi akár, mikor megérint bennünket a művészet bármely csodája, akkor a Teremtő magot ültet el bennünk:s ez ott belül növekedik, majd utat tör magának. A szülés többnyire verejtékkel, és fájdalommal jár. De mikor megtettünk érte mindent, véghezvittük, kihordtuk "gyermekünket", megszületik végre AZ.... és ezzel mi is. Újjászületünk.

Ma lezárult életem egy újabb szakasza. Hálás vagyok mindenért ami 32 év alatt történt velem. Megértettem nem is olyan régen, hogy itt kell lennem, és milyen feladatokat kell elvégeznem. Ezt a feladatot áhítattal, alázattal, és mélységes tisztelettel fogom végrehajtani. Vigyáznak rám és segítenek. Többet nem is kívánhatnék...
Mindent köszönök!

Ezzel a régebbi, de örök tartalmú versemmel szeretnék köszönetet mondani.


Hálás vagyok

hálás vagyok, hogy megszülettem, hogy oda értem, hová kértem
hogy megláthattam a napvilágot, hogy később megtudjam, mégiscsak látok
hálás vagyok, hogy betegeskedtem, hogy volt ki törölte gyöngyöző testem
volt ki ringatott, szeretett, meleg családban nevelgetett.

hálás vagyok, hogy lélegzem, hogy érzem, mi másnak félelem
ha tudok segítek, szeretetet terítek.
hálás vagyok, hogy hálás lehetek, hogy megbecsülöm az igaz értékeket.
van ki szeret, kit szerethetek. A belső Isten vezet...

gyermeket kaptam, nem pedig terhet
méhemben, ajándék termett.
a lelkem néha elgyengül, néha vértezett
hálás vagyok, hogy halandó testembe, halhatatlan lélek érkezett...

hálás vagyok minden percért amit itt tölthetek
azokkal, akik velem töltenek.
ha már nem lesznek, hát hálás leszek...vigyáznak rám...angyalkezek.
hálás leszek. mert a lényeg. itt lehettek, és majd újra ölelhetem Őket.

ha bántanak, hálás vagyok. nem lennék e nélkül az, ki vagyok.
hálás vagyok hogy ember lehetek, embert terelek, embert szeretek.
hogy lehetőséget kaptam...hogy visszamehetek.

hálás leszek, míg csak élek. mindenben találok valami szépet.
érzem, értem, lélegzem.
hálás vagyok, hogy létezem....

/by Great/