Április. Az vagyok

Ha választanom kellene melyik hónap lennék szívesen, akkor a májusra, de méginkább a júniusra voksolnék.
De én április vagyok.
A hónap, amivel hadilábon állok.
A márciust mindig szerettem, hisz az a remény hónapja, ami a tél végét hirdeti. A tavasz kopogtat, mégha az ajtónyitásra néha vissza-vissza lép bizonytalanul.
A május csodálatos, meleg, minden szeretetével, a megújulás állandóságával, várakozásteli. Már csak egy lépés a nyár.
Ki ne szeretne május lenni?
Egyik nap a reggeli napsütésből valóságos hóvihar kerekedett. A látványtól kapott sokkból azt hiszem nappali transzba estem ...fényt hozott.
Szóval hiába is háborgok.
Én vagyok az ízig-vérig ÁPRILIS!
A hónap bennem él, én pedig benne.
Reggel napsütéssel a szívemben ébredek, tele tettel, beindítom és elfogadom a természet folyamát, bimbót fakasztok, hisz az újjászületés szikrája ott van bennem.
Másnap, vagy még aznap, vagy a következő másodpercben ebből lehet csak a szomorúság marad. Bánat, elmúlás, félelem, csupa kétség. És leszakítom a növekvő bimbót. A természet azonban tökéletes. Szerencsé(m)re vannak ellenálló bimbók a hóviharral szemben. A tavasz, a megújulás sosincs veszve. Mindig van, aki túléli a vihart, a pusztító szelet... a rombolás sosem teljes...a természetben mindig vannak túlélők.
Esek, mint az eső, ragyogok, mint a nap, pusztítok, mint a vihar, felkavarok, mint a tavaszi szél.
Csípős vagyok, mint az áprilisi reggel, vagy éppen mosolyt fakasztok, mint a felhők mögül váratlanul előbújó napsugarak.
Szeszélyes vagyok, de nem megbízhatatlan. Hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy az április, már csak ilyen. Tehát kiszámítható.
Vajon lehet az áprilisból június? Mert ha igen, akkor a januárból és a szeptemberből is lehet.
Akkor eljöhet a pillanat, mikor nem lesznek már évszakok. Különbségek sem... mert akkor már nem lesz szükségünk rá. Akkor egy lesz minden.
A minden egy korszaka. Az örök június.
De addig is forgunk körbe, körbe...párszor.
Történet az áprilisról, aki június szeretne lenni :)