2011. január 25., kedd

Mese-világ

Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ szeretnék repülni, nem pedig lépdelni
szárnyamat kitárni, s az ég felé emelni arcomat,
egyre feljebb és feljebb kerülni, hol nincs tudat
nincs én, sem te
csak mi vagyunk. egyek.
tündér, pillangó, sellő vagy törpe
isteni lelkek
szeretetben fürdünk, meg virágkelyhekbe
széllel száguldunk a nagy messzeségbe
szállunk madárként szabadon,
s az erdőben pihenünk csendben, az ágakon.
s ha majd időnk lejár, elmegyünk hogy átéjuk mindezt
s ha szerencsénk van, már örökre így lesz
ha pedig mégsem, hát vissza kell térnünk
angyali mosollyal mindenkit ébresztünk.
tanítunk, segítünk és hiszünk,
mert az út végén semmi mást nem viszünk.Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ











1 megjegyzés:

TR írta...

Szia! Remélem, hogy ezt a blogodat is fogod még folytatni :)