2010. április 24., szombat

A győztes egyedül van

Nem tudom ki hogy van vele, de általában a könyvek után amit olvasok, kis szomorúság is befurakszik a többi érzelem, gondolat közé.
Mert sok könyv tükör. Mert ráébredek közben saját hibáimra, a közönyösségemre a sekélyességemre, az anyaghoz való kötődésemre, és nem utolsó sorban szomorú vagyok, ha egy jó könyvet elolvasok, mert vége van :)
Ezek szerint "jó" könyvek kerülnek mostanában hozzám... ez sem véletlen, hiszen a könyvek találnak meg minket.
Nemrégen tettem egy kis fogadalmat, mégpedig, hogy az egyensúlyt a számítógépről a könyvek, és a lelki fejlődés felé fordítom. Nem erőltetem, hanem magamtól is igényem van arra, hogy kikapcsoljam a gépet, és inkább olvasni megyek esténként.
Tegnap, éjjel egy körül fejeztem be egy fantasztikus könyvet a zuhanyzó kövén ülve. Mikor itt volt az alvás ideje, márcsak két fejezet hiányzott a végéig, és tudtam,úgysem tudok elaludni, ha nem tudom meg a végét. Régen izgultam már történeten ennyire.
A könyvet Paulo Coelho írta, és karácsony óta vár rám türelmesen a szekrényben.
Régebben faltam a könyveit, és alig vártam, hogy a legújabbakat bekebelezzem, de ez még számomra is ismeretlen okból, váratott magára.
A címe: A győztes egyedül van.
Teljesen másra számítottam, a könyve egem speciel sokkolt, úgyhogy a végeztével sem sikerült álomba zuhannom, egy jóideig. Ezek szerint az éjjel álmatlanságra lettem predesztinálva. Bár igaz, az én döntésem volt, hogy befejezem.
A könyv az úgynevezett Szuperosztály, a szupergazdagok, hírességek világát mutatja be(a cannes-i fesztiválon keresztül, mindössze 24 órában), és azokét, akik az élet értelmét csak a pénz, hírnév, csillogás alapján mérik hiszik, majd valójában sosem találják meg, hiszen boldogtalanabbak, és elégedetlennek, mint a "halandó" embertársaik. Hihetetlen belső részletességgel ír a modell, és a filmvilág kívülről cukormázas, belülről kegyetlen világáról, egy központi, szerelmi szálat vezetve egy olyan ember szemszögéből, akit a könyv alapján gyűlölnünk kellene(nekem sosem lesz szimpatikus)... Ő megmutatja, hogy a jó és a rossz, az áldozatvállalás, az őrült és a normális szerelmes mennyire pengeélen táncolnak. Ő a szerelemért még univerzumokat is képes elpusztítani(embert ölni), hogy ezáltal áldozatot mutasson be a szeretet oltárán, isten által vezetve, egy küldetést beteljesítve, mint a "Sors Keze".
Továbbá elénk tárul, hogy manapság egy pár szuperosztálybeli ember irányítja az életünket, a jövőnket, hogy miket szeressünk, mi legyen az etalon, mit vegyünk fel, stb... És a háttérben, csak érdekek munkálkodnak, rombolnak a hatalomért, a világuralomért...
Coelho-hoz nem "illő" bonyolult, többszálonfutó cselekményt vezet, de mégiscsak a tőle megszokott mély mondanivalóval és megdöbbentő részletességgel a kulisszák mögé és emberi lelkekbe, gondolatokba bekukkantó, teljesen valódinak tűnő thrillert olvashatunk.
Ha a hírnévre, csillogásra, gazdagságra vágyó egyén lennék, most végleg kiábrándultam volna ebből a világból.
Így végleg végleg:))
Nem áhított ez, hanem sekélyes, veszélyes, és sajnálatra méltó, hogyan veszítik el az emberek a méltóságukat, hogyan adják el a lelküket, akár 15 perc hírnévért....és pontosan azzal fizetnek, ami a legdrágább. Az életükkel. Vagy így, vagy úgy...

3 megjegyzés:

khase írta...

Szia, nagyon örültem neki, hogy uj blogot kezdtel, hogy irsz megint es habar hianyzik a masik, de ennek is rendszeres olvasoja leszek :)
Coelho könyveit en is nagyon szeretem, ezt meg nem olvastam, de kivancsiva tett az irasod.

Szep napot es köszönöm, hogy bepillantast egendsz a gondolataidba :)

hermi67 írta...

Megpróbálom én is megszerezni ezt a könyvet.Kíváncsivá tettél:-).

boros1124 írta...

Imádom Coelho könyveit. Erről még nem is hallottam, de majd a kedvenc helyemen be fogom szerezni. Olcsóbb is a librinél. Sajnos mára a könyv luxuscikk lett és az írók hírneve márka, hogy ennyire drágák a könyvek.
Ha esetleg érdekelne valakit:
http://www.konyv-konyvek.hu/a_gyoztes_egyedul_van_coelho_paulo