Mi fontos?

Nekem mindig más.
A változás csak örök.
Míg babakorban voltam, valószínű a szeretet és törődés volt a legfontosabb igényem. Na meg az evés. Aztán a játék öröme. Majd az óvodában, hogy legyenek barátnőim, és babáim.
Az iskolában a társas kapcsolatokra úgyszintén szomjaztam, és volt egy rakás tárgyakra vonatkozó vágyam. Legfőképp a Barbie. De sosem kaptam.
Az is fontos volt, hogy szeressenek. A szüleim szeretete magától értetődő volt. Akartam, hogy népszerű legyek, és sokat dicsérjenek.
A középiskolában csak azt akartam, hogy hagyjanak békén, és minél előbb fejeződjön már be. Addigi életem legsötétebb szakaszára emlékszem. Nagyon utáltam a gimit. Sokat szenvedtem, és igaz barátom sem volt. Mindenkit ellenségnek tekintettem, és persze fontos volt, hogy a fiúk szépnek találjanak. Pedig nem voltam az. Egy mégis észrevett. Az iskola legnépszerűbb fiúja, ez mégsem emelte önbecsülésemet sőt, inkább még inkább a földbe döngölte. És senki (beleértve engem is persze)nem értette mit keresek mellette. Ja és még akartam legalább 1o plusz kilót. Nagyon szenvedtem a vékonyságomtól.
Ha a gimnázium a legsötétebb, akkor a főiskola a legfényesebb időszak volt számomra, és az egyik legboldogabb, legönfeledtebb, legfelelőtlenebb 4 évét töltöttem el ott. Távol a szülőktől, mégis az oltalmuk, támogatásuk alatt, de szabadon. Ami fontos volt: A tanulás nem annyira inkább a bulik, a társaság, barátok, és persze a fiúk. Meg a cipők, ruhák(amit persze a saját ösztöndíjamból teremtettem meg magamnak. nagyon ösztönzőleg hatott ez különösképpen a vizsgaidőszakokban.).
A főiskola elvégzése után a legfontosabb az volt, hogy legyek valaki. Hogy megtaláljam az álommunkát, az álomkarriert fussam be, álomfizetéssel. Ilyenekről álmodoztam, és néha az álmok valóra válnak. Még az álompasit is ekkor kaptam. Na nem ajándékba...inkább el:))
Képes voltam éjt nappallá téve dolgozni, de élveztem. Fontos volt a pénz, és amit azon megvehettem. Fontosak lettek a barátok nagyon. Még ma is barátaim . Igaz barátokat találtam és változatlanul fontos volt a tárasági élet. És a szerelem holtversenyben az első helyen. Meg az, hogy jól nézzek ki. Babakoromat leszámítva nem tudok olyan időszakról, mikor ez nem volt fontos :) Hát igen a hiúság nem hiába az egyik főbűn :))
Mikor úgy látszott minden, amit eddig felépítettem romokba dőlt, az élet megmutatta, semmi más nem fontos, csak az egészség. Nagy árat fizettem érte. És akkor már csak az, és a család volt a fontos. A jövőbeli. Le kellett mondanom sokmindenről, hogy megkaphassak sokmindent. Mindent.
Ma a legfontosabb a fiam. Az egészségünk, a kiegyensúlyozott életvitel. Minél kevesebb stressz. Megmaradtak az igaz barátok. Fontos, hogy ápoljuk ezeket a kapcsolatokat.
Érzem, nemsokára megint fontos dolog következik, egy másik úton, ahol minden eddigi fontos megmarad és újabbak jönnek.
Mi a fontos 4o, 5o, 6o évesen? A szeretet, gondoskodás, az egészség a család. Ezek örök dolgok, sosem változnak. Igyekszem megőrizni. És mellette a változó önmagamat is. Nagyon nehéz ennyi változás után tudni kik is vagyunk valójában. Lerázni a múlt béklyóit, mégis tisztelni azt, de nem sokat foglalkozni vele. Nem félni a jövőtől, csak élni a mostot. Azt hiszem ezt még nem is említettem, pedig pontosan tudom: Ennél sosincs fontosabb.
Akkor miért megy ez a legkevésbé????