Viszonosság

A kéz nem csak markol de ad is.
A száj nem csak ízlel, hanem beszél.
Az orr szimatol, és lélegzik is.
A szem lát, ugyanakkor mutat.
A fül fülel, és egyensúly tart.

A kezünk önzetlenségre tanít.
A szánk köszönésre oktat szóban és dalban.
Az orr arra int, hogy tanuljunk a környezetünkről.
A szem arra, hogy mutassunk őszinteséget és együttérzést.
A fülünk pedig az egyensúly csínját bínját kutatja.
Valamennyi részünk ad, és befogad.
A viszonosság elvén működnek, ami eredendő tulajdonságunk.
Ha az érzékszerveink ilyen nemesek, nem kéne nekünk is?
Egy elkötelezett ember, olyan belső erőt, és karizmát sugározhat, ami a hétköznapi szem számára láthatatlan. Tudományosan azt hisszük, hogy a szem csak szem, egy szerv, tapasztalatból viszont tudjuk, hogy a szem, a lélek virtuális ablaka. Ahhoz, hogy jellemünket hasonlóképpen elmélyítsük, természetünk eredendő nemességének megfelelően kell élnünk.
Érzékszerveink nem csak információgyűjtő részlegek, hanem kifejezési csatornák is egyben.

/forrás:Meng-Ming-Tao: a Tao 365 gyöngyszeme/