2010. április 25., vasárnap

Április. Az vagyok

Ha választanom kellene melyik hónap lennék szívesen, akkor a májusra, de méginkább a júniusra voksolnék.
De én április vagyok.
A hónap, amivel hadilábon állok.
A márciust mindig szerettem, hisz az a remény hónapja, ami a tél végét hirdeti. A tavasz kopogtat, mégha az ajtónyitásra néha vissza-vissza lép bizonytalanul.
A május csodálatos, meleg, minden szeretetével, a megújulás állandóságával, várakozásteli. Már csak egy lépés a nyár.
Ki ne szeretne május lenni?
Egyik nap a reggeli napsütésből valóságos hóvihar kerekedett. A látványtól kapott sokkból azt hiszem nappali transzba estem ...fényt hozott.
Szóval hiába is háborgok.
Én vagyok az ízig-vérig ÁPRILIS!
A hónap bennem él, én pedig benne.
Reggel napsütéssel a szívemben ébredek, tele tettel, beindítom és elfogadom a természet folyamát, bimbót fakasztok, hisz az újjászületés szikrája ott van bennem.
Másnap, vagy még aznap, vagy a következő másodpercben ebből lehet csak a szomorúság marad. Bánat, elmúlás, félelem, csupa kétség. És leszakítom a növekvő bimbót. A természet azonban tökéletes. Szerencsé(m)re vannak ellenálló bimbók a hóviharral szemben. A tavasz, a megújulás sosincs veszve. Mindig van, aki túléli a vihart, a pusztító szelet... a rombolás sosem teljes...a természetben mindig vannak túlélők.
Esek, mint az eső, ragyogok, mint a nap, pusztítok, mint a vihar, felkavarok, mint a tavaszi szél.
Csípős vagyok, mint az áprilisi reggel, vagy éppen mosolyt fakasztok, mint a felhők mögül váratlanul előbújó napsugarak.
Szeszélyes vagyok, de nem megbízhatatlan. Hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy az április, már csak ilyen. Tehát kiszámítható.
Vajon lehet az áprilisból június? Mert ha igen, akkor a januárból és a szeptemberből is lehet.
Akkor eljöhet a pillanat, mikor nem lesznek már évszakok. Különbségek sem... mert akkor már nem lesz szükségünk rá. Akkor egy lesz minden.
A minden egy korszaka. Az örök június.
De addig is forgunk körbe, körbe...párszor.
Történet az áprilisról, aki június szeretne lenni :)

2 megjegyzés:

hermi67 írta...

Én már nem szeretem az áprilist,túl sok fájó emlékem van onnan. És a novembert sem szeretem. az összes többi hónap jöhet:-). De azért van egy kis kedves versike áprilisról(amit nem én írtam):
hideg is,meleg is,
bolondozik április.
De mi rajtunk túl nem jár,
úgyis tudjuk,jön a nyár.
Puszik♥

Judit /juci68/ írta...

Írnod kellene... könyvet... komolyan ! Magával ragad az írásod. Árad a lelkedből, a lényedből a pozitív energia.
Én bajban vagyok az évszakokkal és a hónapokkal. Mindegyiket a magaménak érzem és szeretem. Februári vagyok, a hó csillogásának varázsa, a téli táj csendje mindíg rabul ejt. De amikor áprilisban és májusban a madarak éneke csilingel felém a nyíló orgonáról, akkor gyönyörűség és béke önti el a lelkem. Ahogyan a természetem is eklektikus és az érdeklődésem is ezerágú, úgy szeretem mindegyik hónapot és évszakot. Ezért van talán, hogy néha még ha mélyrepülésben is vagyok rövid ideig a bajok és problémák miatt, pillanatok alatt helyreáll a béke a lelkemben és rajongással telve örömködöm a mindíg megújuló csodás természet láttán.
Írj sokat! <3