Egy könyvből.
"Amikor ránézel egy másik emberi lényre, és mély szeretetet érzel iránta, vagy amikor a természet gyönyörén merengsz, és bensődben valami intenzíven reagál rá, akkor egy pillanatra hunyd be szemed, és érezd magadban annak a szeretetnek vagy szépségnek a lényegét, ami elválaszthatatlan tőled, mert az a valódi természeted! A külső forma csak átmeneti visszatükröződése annak, aki te belül vagy, ami a lényeged. Ezért nem hagyhat el soha a szeretet és szépség, míg a külső formák idővel mind elhagynak."
"Amikor a természetben sétálsz vagy pihensz, fejezd ki e birodalom iránti tiszteletedet azzal, hogy teljesen ott vagy! Maradj nyugton! Nézz! Hallgass!Lásd, ahogy minden állat és növény teljesen önmaga! Ők-az emberekkel ellentétben-nem hasítják magukat ketté. Nem egy önmagukról alkotott mentális képen keresztül élnek, s ezért nem kell azzal foglalkozniuk, hogy ezt a képet védjék és erősítsék. A szarvas önmaga. A nárcisz önmaga."
/Eckhart Tolle: Megszólal a csend/
2010. április 29., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Örülök, hogy megtaláltalak. És nagyon nagyon tetszik az új blogod :)
Megjegyzés küldése